Tudástár
Fizetés bankkártyával
Megtörtént már veled is, hogy külföldön kártyás fizetéskor megjelent egy kérdés a kártyaleolvasó kijelzőjén: HUF vagy EUR? Nekem sokáig fogalmam sem volt, hogy melyiket válasszam, ezért valamelyikre ráböktem, „jó lesz az úgy”. Általában a "HUF"-ra esett a választás, mert azt gondoltam, hogy ha a kártyához tartozó számla is forintban van vezetve (ezért is jelenik meg a kérdés), akkor mi baj lehet belőle? Baj valóban nem lesz, de jóval többe kerülhet a fizetés, mintha az EUR-t választanánk. Ugyanis két lehetőség közötti fő különbség az, hogy ki végzi el az átváltást és ehhez milyen árfolyamot használ: Fizetés forintban (HUF): Ha forintban fizetsz, akkor a bolt (vagy a szolgáltató) végzi el az átváltást a saját árfolyamán, amely gyakran sokkal rosszabb, mint a te hazai bankod árfolyama, ráadásul extra díjat is felszámíthatnak érte. (Mivel a forint nem épp a világ legfelkapottabb fizetőeszköze, épp ezért a bankkártya elfogadást működtető külföldi pénzintézeteknek nem igazán van szüksége arra, hogy forintban képződjön bevétele. Vagyis a külföldi bank már eleve olyan árfolyammal számol, amely neki kellő fedezet nyújt az „egzotikus” valuta visszaváltására. És ez az árfolyam messze rosszabb, mintha a kártyatársaságra és a magyar bankodra bíznád a váltást. - irja a money.hu oldal, amit a pénzügyi megvilágosodásom érdekében böngésztem lelkesen 😃) Fizetés euróban (EUR): Ha euróban fizetsz, akkor a bolt (vagy a szolgáltató) nem végzi el az átváltást, hanem az összeg euróban marad. Az átváltás majd akkor történik, amikor a bankod, a saját számládon keresztül, forintra váltja az eurót. A bank az átváltást az aktuális árfolyamon végzi el, amit az ő díjaikkal és feltételeikkel együtt alkalmaznak. 💶Az ajánlott stratégia az, hogy mindig a helyi pénznemben (euróban) fizess!! 💶
Albergue "Donativo" (szállás)
Bármelyik Caminón indulsz, előbb-utóbb bele fogsz botlani a híres donativós albergue-kbe. De mi is ez a "donativo"? Röviden: olyan szállás, ahol nincs fix ár, te döntöd el, mennyit adsz – ha nagyon szűkös a kereted, pár euró is elég, de ha megteheted, több adománnyal is támogathatod a helyet. Egy dolog azonban biztos, ezek a szállások NEM INGYENES helyek. Gondolj arra, hogy a te mai szállásodat egy tegnapi zarándok fizette meg, amit pedig ma te hagysz, az a holnapi zarándok javára szolgál majd. Nagyon nehéz meghatározni, hogy mennyit illik hagyni, de biztosan nem érzed magad kellemetlenül, ha minimum - az interneten elérhető szálláslisták alapján - az adott település legolcsóbb szállásának árát dobod a perselybe. Ha kapsz vacsorát / reggelit is, természetesen annak árával növelve hagyj támogatást. (Én a donatívós szállásokon 10-25 euro közötti, változó összeget szoktam hagyni) Ezek az albergue-k általában önkéntesek által működtetett helyek, sokszor templomok vagy helyi közösségek tartják fenn őket. És pont ez az, ami igazán különlegessé teszi őket: a légkör. Ide nem csak aludni mész, hanem megosztod az élményeidet más zarándokokkal, közös vacsorák és beszélgetések színesítik az estét. Sok helyen családias hangulat vár, és néha még egy kis spirituális töltetet is kapsz az úthoz. Persze ne számíts luxusra – a donativós albergue-k általában egyszerűek, de épp ez az egyszerűség adja a varázsukat. Általában egy matrac, egy zuhany és egy nagy adag jó szándék – mit is kívánhatna többet az ember egy hosszú nap után? Ha igazán át akarod élni a camino szellemiségét, ne hagyd ki ezeket a helyeket. Ki tudja, lehet, hogy pont itt találsz rá a legjobb zarándoktársakra vagy a legemlékezetesebb történetekre.
Állatok a caminón
Spanyolországban többnyire ártalmatlan kígyókkal vagy siklókkal találkoznak a zarándokok, például patkánysiklóval, amelyek teljesen veszélytelenek az emberre. Létezik ugyan néhány mérges kígyó is, például az un. fitosorrú vipera (Vipera latastei), amely főleg köves, száraz területeken él. Fontos azonban tudni, hogy ezek a kígyók nem agresszívek, és inkább elkerülik az embert. A kígyók csak akkor támadnak, ha nagyon fenyegetve érzik magukat, például ha rálépsz, de ez rendkívül ritka! Bármelyik fajta is legyen, amivel összefutsz, ne akard beazonosítani, hanem kövesd az alábbi tanácsokat. Maradj nyugodt, ne hirtelenkedj! A kígyók nem keresik az emberek társaságát, így ha hagysz neki időt, magától odébbáll. Ha az út közepén sütkérezik, kerüld ki óvatosan, ne próbáld elzavarni vagy megpiszkálni egy bottal. És hogyan kerülheted el a találkozást? Figyelj, hova lépsz! (De ne annyira, hogy közben elfelejtsd élvezni a tájat.) Ne nyúlkálj bokrokba, sziklák közé vagy farakások alá. Ha hidegebb az idő, kisebb az esély a találkozásra, mert a kígyók szeretik a meleget. (Pont, mint a zarándokok a reggeli napfényt a kávé mellett.) A Caminón nagyobb az esélyed arra, hogy egy kellemetlen zarándoktárssal hoz össze a sors, mint hogy egy kígyó tényleges veszélyt jelentsen rád.
Világvégi névmizéria
Ha valaha is jártál a Camino de Santiagon, vagy legalább gondolkodtál rajta, biztosan belefutottál a kérdésbe: hova vezet tovább az út? Fisterrába? Finisterrébe? Vagy esetleg Finisterrába? Vagy egyszerűen csak Finister a város neve? Ne aggódj, nem te vagy az egyetlen, aki elveszett a név-labirintusban – miközben a „világ végére” igyekezett (mert ugye ezt jelenti). A helyi galíciaiak szerint a városka neve Fisterra . Erre jönnek a spanyolok, és azt mondják: „ne vicceljetek már, ez bizony Finisterre !” A magyar zarándok pedig tanácstalanul áll, és próbálja eldönteni, hogy akkor melyik a helyes. Erre mi történik? Csinál gyorsan egy magyarosított változatot: „Finisterra”. Sajnos el kell keserítenem a lelkes keresztapákat/keresztanyákat, hogy sem ez, sem a másik magyarosított változat , a "Finister " nem létezik, maradjatok inkább a két hivatalos verziónál. A galíciai hivatalos név Fisterra , míg a spanyolban elterjedtebb a Finisterre forma.