A Vizimalmok Titkai

Galiciában, Pontevedra tartományban, a portugál határhoz közel van egy hely, ami első pillantásra „CSAK” egy lenyűgöző mérnöki csoda. 

O Rosal hegyoldalában, a Ruta dos Muíños do Picón e do Folón útvonalon összesen 67 darab, 18. századi kőből épült vízimalom található. A leghíresebb ( és a turisták fotóin legtöbbször visszaköszönő) részen, a Folón-patak medrében pontosan 36 malom sorakozik szorosan egymás felett, mintegy 75 méteres szintkülönbséget leküzdve, mintha egy óriási kőlépcsőfokot alkotnának a dús, zöld vadonban. 

Maga a rendszer zseniális, hiszen a hegyoldal ezen részén ugyanaz a patakvíz hajtotta végig mind a 36 malmot, ahogy felülről lefelé zubogott (míg a hegy másik oldalán, a Picón szakaszon további malmok működtek valamivel elszórtabban). 

De a legizgalmasabb titok nem a kövek között, hanem a korabeli fiatalok történeteiben rejlik.

Képzeljétek el a 1700-1800-as évek szigorú, vallásos falusi világát, ahol a lányokra a szülők árgus szemekkel figyeltek, és a fiatalok alig találkozhattak felügyelet nélkül. Volt azonban egy kiskapu, mégpedig a kukoricaőrlés. Mivel a nyári-őszi hónapokban kevés volt a víz a patakokban, a malmok sokszor csak késő este és éjszaka tudtak működni, így a nappali mezei munkától fáradt szülők otthon maradtak, és a tinédzser, húszas éveikben járó fiatalokat küldték el a nehéz zsákokkal a hegyoldalba. A hegyen egyszerre több környező falu fiatalsága gyűlt össze egy helyen, amiből egy hatalmas, éjszakai szórakozóhely alakult ki. 

A fiatalok a malmok előtti kis tereken gyűltek össze, és miközben a malomkövek lassan őröltek, előkerültek a dudák, pánsípok és csörgődobok. Megszülettek a "foliadák" vagyis az éjszakai mulatságok, és a híres galiciai néptánc, a "muiñeira" is, aminek a neve szó szerint azt jelenti, hogy molnárlány. 

A tánc és a ritmus volt a korabeli lájk, és ha megvolt a szimpátia, a párok elvonultak a hangos tömegből a félhomályos, üresen álló malomépületekbe, ahol a zúgó víz és a dübörgő kerekek hangja tökéletesen elnyelte a titkos suttogásokat és a csókokat. 

A galiciai folklórban (a hagyományos cantigas nevű dalokban) a malom a mai napig a szerelem, az erotika és a titkos randevúk szimbóluma. Számtalan olyan népdal létezik, amely arról szól, hogy a lány "elvesztette a kötényét a malomban", vagy hogy a molnárlegény elcsábította a lányokat, miközben a liszt készült. Kövesd a bejegyzéseimet az "Egy Csipet Galicia" Facebook oldalon!